Én szeretem ezt a versemet, de akadt, aki túlságosan szürreálisnak találta. Ezt valószínűleg eufemizmusnak szánta, mert nem akarta kimondani, hogy szerinte a zaj állomása , meg a földkupac a rét egén az bizony képzavar. Szerintem meg nem az. Akkor már inkább vállalom a szürrealitást.

Balla D. Károly

Alatt

 

e zajnak nincsen állomása
csak földkupac a rét egén
a fű mögül szivárgó lárma
egy föld alatti rémregény

és egyre érzed borzadozva
ahogy alattad áthalad
magát emészti lenn a járat
egy mélyben élő házivad

és mint a csonton kór ha rágna
úgy zsong a fénytelen porond
és éled lenn az árva lárva
és felmorog a kis vakond

e zajnak nincsen állomása
csak földkupac a rét egén
a fű mögül szivárgó lárma
egy ...

Balla D. Károly

Ünnep

A fellegek is vérben szálltak el,
hol felnégyelve elcsuklott egy pára,
még visszanézve önnön halálára,
ahogy a tűz az éjben énekelt.

Már indultak a szomjak egyre fel,
de - tekintettel hajlottas korára -,
még füstölgött a föld s kevéske pára
is szállt a völgybe, mint halottlepel.

A kisded felhők úsztak néma gyászban
- már tartott lenn a tor, a harci nász,
és pattogott a tűzben nyers akác,

karátos tölgy és mindenféle fenyvek.
Borvér is folyt az orvvadász hatásban,
hol táncolt ötszáz buzgó - s egy eretnek.

Bár hivatalosan természetesen Ungvár nem tartozik a rendezvény helyszínei közé, de azon a réven, hogy én itthonról veszem ki virtuális részemet az eseményekből, városom mégis egy kis ponttá válik a költészet szeptember 24-i térképén.  

Balla D. Károly

Ungvár

Én itt lakom a lompos Várhegyen,
ahol a kőbe eltemetett múltak
erényei már régen megfakultak,
de szellemjáró bolyhos éjjelen

– ha ónkupáért rezge kezek nyúlnak –
még megretten a józan értelem,
s a várfok árnya búsan, fénytelen
vetül az ólomszínű lusta Ungra.

A víz nem tartja égre tükreit,
nem látszik benne hold, sem csillagok,
csak jámbor arcok néznek vissza itt,

s a tépett lomb, amit még meghagyott
sok költöző madár, hogy gallya közt
megüljön szürkén, hangtalan ...

 További ráhangolódás a nagy költészeti hepeningre: az örök költő, Orfeusz megidézése:

Balla D. Károly

Orfeusz ha alászállna

 

Az áhítatnak nincsen éle,
a holt kezében nincsen kés,
és nem kérdezik tőle, fél-e,
ha gúzsba fogja száz kötés.

Az angyaloknak nincsen szárnya
és földre hullik mindegyik
– és Orfeusz ha alászállna,
már nincsen benne semmi hit.

Az oltalomban nincsen érdem,
a végveszély elandalít,
s a szirmát táró szép szemérem
magára nyitja bájait.

És utcasarkon sem kapsz csókot
és tűzben sem fog már a láng
– és Orfeusz hiába bókol,
már felköpi az alvilág.

Egy vers azokért, akik már nem jöhetnek el a rendezvényre.

Balla D. Károly

Kettős akrosztichon

 Orbán Ottó emlékére

Olyan volt, mikor utoljára láttam, mint
Röptös madárnak ha szárnyát elszegik
Bár szállna még, de teste túl a kínon
Álma rebben, amíg az űr a sűrű csenddel megtelik –
Nincsen hangja már és hallgatása túl finom

Olyan volt, akár mező felett a szálló képzet
Tó felől mikor a könnyen úszó pára
Takarni őket, hogy ne oltsa kedvük szégyenérzet
Óvón rászáll egy szeretkező párra

Oltalma alá magamat így kérném én is
Reszkető testében lennék egy elhaló ideg
Botlanék lábával, görbednék görcsbe a hajlított kézzel –
Árnyak sötétje mégis rám vetül, mint űrből ásító hideg –
Nincsen hangja már és ...

Nemrégiben szöveget kért tőlem egy folyóirat tematikus összeállításába, amelyet abból az alkalomból adnak közre, hogy egy magyar költő jelentős verse éppen 40. évvel ezelőtt jelent meg. Azt kérték a felkért szerzőktől, reagáljunk az akkori opusz két kulcssorára. Én verset kezdtem írni, s csak amikor készen lett, vettem észre, hogy önkéntelenül újra rátaláltam arra a ritmusra, amely egy aránylag korai, 1983-as versemnek a lüktetését adta. Az új munkámat a folyóirat megjelenéséig nem lenne illő publikálni, de ezt a régi háromstrófásat most idegombolom, folytatva a ráhangolódást a blog címében szereplő rendezvényre, s egyben eltűnődve azon, vajon sorsszerű volt-e az az életemben, hogy az eszmélésemkor rajongott ideákhoz nem ...

Amíg a rendezvénnyel kapcsolatos hivatalos hírekre várok, hogy itt a blogban elhelyezhessem őket, vagy amíg a saját táv-részvételemmel kapcsolatosan más konkrét közlendőm nincsen, addig - egészen az akció végéig - azzal igyekszem egyfelől a rendezvény "hangulati előkészítéséhez" hozzájárulni, másrészt a blog látogatóinak az érdeklődését ébren tartani, hogy közre fogok adni egyet-egyet azok közül a régebbi és új verseim közül, amelyek, úgy érzem, alkalmasak lennének arra, hogy révükön csatlakozzam a nagy költői megmozduláshoz. Kezdje a sort mondjuk ez:

Balla D. Károly:

Egészen végig

 

Mögötte jár az éjszakában. Megvárja az utcasarkon.
Amíg a házmestertől elköszön. Amíg a nővérnek beüzen.
Amíg az üres ...

Arról a változásról, amit Mahatma Gandhi úgy fogalmazott: „Become the change you want to see int he world!”, vagyis „Te magad légy a változás, amit látni akarsz a világban!”

Arról a változásról, amelyet egy költő, író, zenész vagy képzőművész a műveivel előidézhet közvetlen és globális környezetében. Az elmúlt évekre minden eddiginél erőteljesebben jellemző lett, hogy alig ismerjük azokat az alkotótársainkat, akik egy másik országban gondolják és teszik ugyanazt, mint mi. Szükségünk van tehát arra, hogy átérezzük a globális szolidaritást.

Mindezen túl tapasztaljuk azokat a kulturális és politikai változásokat, melyekről manapság sokunk beszél. Háborúk, gazdasági világválság, környezeti károk, a ...