Egy korai képvers-próbálkozásom
Nagyon korai versem abból a korszakból, amikor csak úgy játszásiból pengettem fűzfasípomat. Kötetbe, ha jól emlékszem, nem került.
A JEGENYE
Eső
veri, a
szél tépi, a
nap égeti. Hűvös
folyón játszanak a
könnyű vérű sirályok.
Vágyakozva nézi röptük,
les utánuk. Nyújtózkodik
karcsú testük felé aszott
ágaival. Szomorú szerelmes
leveleket ereget lombjából
a levegő kacér táncosainak
felörvénylő nyomába. Ha egy
sirály megszánná: fürösztené
az eső, törölné a szél, a nap
cserzett kérgét megszárítaná.
De a sirályok csak játszanak
vele, nem pihen meg egyik
sem nála,
csak egy
százéves
varjú az
egyetlen
társa.
Eső veri.
Szél tépi.
Nap égeti.
Ha arra jársz, simíts meg ...