Az alábbi vers érdekessége az, hogy nem csupán a szokásos módon olvasható. Hogy milyen más lehetőség rejlenek a szövegben, annak megfejtését olvasóim leleményességére bízom.

Balla D. Károly

Messze a várostól

Nem hallatszott a csobbanás.
Nem vetett árnyékot az oszlop.
Tüzet nem fogott a máglya és
keselyűk nem buktak alá a magasból.
Pedig.
Pedig.
Terhek zuhantak a kútba.
A nap perzselve tűzött az égen.
Száraz volt a tapló és
halottak hevertek mindenütt.
Mert.
Mert.
Rég elapadtak a föld nedvei.
Zenitre hágott a delelés.
Szikrát nem vetett a kova és
a hiénák még nem laktak jól.
Csak.
Csak.
Tompa nesz érkezett a mélyből.
A keresztfa csíkja látszott a homokon.
Messzi városok füstjét hozta a szél és
néma isteneket rejtett az ég.

Legutóbbi kötetemben kisebbfajta sorozatot képeznek az "ákos apja"-versek; az alábbi egy közülük. Kis nyelvi göcsörtösséggel igyekeztem érzékeltetni a nem ritka élethelyzetet és egy sajátos érzést. Így sikerült:

Balla D. Károly

Senki apja

és ákos apja elmeséli csendben
hogy csepp alázat sincsen benne már
és nem feszíti keblét semmi gőg
s hogy elfelejti lassan mi a hála

és elmulaszt a boltban zacskót kérni
üveg kezében és a zsemlepár
mint két galamb bújik kabát alá
és ákos apja pékek illatával

elindul s szépen csendben elmeséli
amint a feldúlt telken áthalad
mi érheti az ember egyfiát
ha késve érik el a kóbor vágyak

és nincsen annyi mersze és alázat
se hatja át és őbelőle sincsen
a régi önmagából annyi már
hogy bármi ...

Balla D. Károly

Érvek súlya alól

A torzulások árka egyre mélyebb,
feszült kötélen vérszín inga leng –
magukba hullnak mind a pisla fények
az ércek odvas mélyén, odalent.

Kimért hatállyal fennforog az átok,
konok magányból füstölög a vész –
fenn torra gyűlnek együgyű szabályok
és lenn megállni minden óra kész.

Halottlepel, mely őseidhez vinne,
az nincsen más, csak formalin-fehér –
ebben jön minden hős a foszlott színre,
ahol a pászmák síkja összeér.

    Hitet gyaláznak itt a súlyos érvek –
    és szétmar mindent majd a hullaméreg.