A Múlt és Jelen Alapítvány hírlevele: Két évszázad magyar-zsidó költészete. Könyv, vers, irodalom, költészet, antológia, kötet, üzenet, hír, gyűjtemény

magyar-zsido-kolteszet.jpgKét évszázad magyar-zsidó költészete I.

Szerkesztette: Kőbányai János

A magyar-zsidó irodalom fogalma: több nemzedék elkeseredett vitáitól földúlt csatatér. Magától értetődő természetességgel mutatjuk fel az „Észak-fok, titok, idegenség” eredőit, aminek termékeny „honfoglalása” nélkül a modern magyar irodalom elképzelhetetlen.
8 400,00 Ft

 Kedves barátaink!

A MésJ fennállásának legnagyobb vállalkozása hagyta el a mai nap a nyomdát. Mint ez nemegyszer előfordult, a bemutató megszervezésére már nem futotta az erőnkből. Persze most, hogy a kezünkben tarthatjuk több éves munkánk eredményét, nekilátunk, hogy előkészítsük az ünnepélyes fogadtatást, mind Budapesten, mind Jeruzsálemben. Azonban addig is miért tartanánk vissza  a remélhetőleg minél nagyobb számú érdeklődőt, hogy osztozzanak örömünkben? A posztumusz találkozásban a magyar zsidó költészet nagyjaival?

Szerintünk ez az összeállítás a magyar zsidó jelenlét legsokoldalúbb és egyúttal legreprezentatívabb lenyomata. Ez a meggyőződés hajtott minket a többéves kutatómunkánk során. Ezért azt gondoljuk, hogy ezzel a könyvvel közvetlen közelségben kell élnie mindenkinek, akit érdekel a magyar zsidó kultúra, s még szélesebb értelemben, a magyar zsidók története. Ott kell tartania a munkaasztalán vagy az éjjeliszekrényén, hogy bármikor fölidézhesse ezt a tragikumában is nagy, gazdag történetet. Ugyanis kötetünk nemcsak esztétikai, hanem történelmi összefoglalás is. Nem egy regény vagy tudományos monográfia, amit a magyar zsidókról írtak, hanem az az elbeszélés, amelyet a magyar zsidók – „kollektívan” –  magukról írtak.

Ennél azonosabb év végi ajándékot s a vele járó szellemi feltöltődést el sem tudunk képzelni – egy nem akármilyen esztendő után, a következőre erőt merítve.

Célszerű lenne, ha ezt a súlyában (s nem tagadjuk: árában is) nagyszabású antológiát minél nagyobb számban a kiadónktól válthatnák magukhoz.

Mégpedig azért, mert:

  1. A könyvkereskedői árrésekből nálunk maradt összeg a kiadót s vállalkozásunk következő kötetének a mihamarabbi megjelentetését segíti elő.
  2. Mert a könyvből annak, aki ezt külön kéri, 2000 Ft. engedményt adunk.
  3. Aki az ajánlott, sztereóhatást nyújtó irodalomtörténeti könyveket is szeretné megvenni, azoknak e könyvekből 30 %-os kedvezményt adunk.
  4. Ha már a szerkesztőségünkben van, alaposan körülnézhet a kínálatunkban (egy új olvasónak minden könyv új), s ha már elfáradt hozzánk, minden könyvünkből  20 % kedvezményt nyújtunk.

Izraeli olvasóinknak itt üzenjük: a levelezes@multesjovo.hu címen jelentsék be igényüket új könyvünkre, ha el tudnak jönni a jeruzsálemi Héber Egyetemen tartandó bemutatóra, amelynek időpontját később közöljük.
 
A fontos munka utáni jól eső érzést megosztva veletek üdvözöl benneteket
a Múlt és Jövő közössége
 

A játszi őszben sárga lombok értek
és rezge fényre rebbent fel rét,
garázda szél is rázta köntösét
és sziklák álltak – mint komorló vértek –


a messzi parton, ott, ahol a két
akácfa égre néz, s ahol beléndek
holt szára készült már ördögszekérnek
– ahol a lélek szállt… és elalélt.


A játszi őszben álltam bűnre készen
és csendben néztem, a múlás mint kísért:
hogyan lesz bajban, kényes kínban részem,


miként nyúlok majd írért, fegyverért –
és mint akit csak kéj és bűn marasztal
kecsegtetett a ősz egy kis malaszttal.

*

Indulnék újra, meztelen akár,
és bőröm vetkezném a néma fákra,
nem bánnám, hogyha kígyó mar halálra,
nem rémít már a mérgezett halál.


Találnék társra, lenne céda bár,
és büszkén rúgnék fel erényt, akárha
jó hintaját a húzni fáradt pára,
ha futni hívja röptető madár.


És lennék elhagyott, kopott szavak
hazája lenne felnevelő fészkem,
elégedett lehetnék már egészen,


– de törne újra rám a sors, a vak,
indulnék vissza: hív a végzetem,
s látnák a fák, hogy csontom vetkezem.

*

Korong forog: edényed lassan kész,
ráhúzta csíkját minden nap: az élet,
a bűn torzítja, s díszei: erényed.
Még végsőt érint rajt' a Lenti Kéz,


és lassul már az édes forgás: Ész
és Szív pihen – és szárnyra kél a lélek.
…De ez? Miféle hő, miféle fények?
Mit éget még az élteden a vész,


miféle kín, amit ki kell még állnod?
Ki az, ki múltad ígyen kéri számon? –
…Kibírtad, ím. – Jöhet más vallatás?


Már nincs, aki az érdemed kikezdje!
Emléked szent, és versbe van már szedve. –
…Jöhet a jótékony zománzozás.

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers

A kis rettenők

2012.03.03. 15:07

Balla D. Károly

Parányok tánca

parányok tánca ez, a kis rettenőké
akik belakják a szűkös üregeket
megtelepszenek a téglák közötti résben
elszaporodnak a gerendák eresztékeiben
ott vannak mindenütt, ahol hiány támad
befészkelnek a beton buborékaiba
a fémek kristályai közé
elektronhéjak alá
mozdulataik adják ezt az állandó neszt
csak akkor hallod, ha nem figyelsz oda
ha valami egészen mást csinálsz
mert amint fülelni kezdesz
elhallgatnak a kis rettenők
abbahagyják a táncot, behúzódnak odújukba
és végtelen türelemmel várják
hogy ne figyelj rájuk
hogy ne akard meghallani őket –
és akkor újra előmerészkednek
előbb csak óvatosan tesznek
néhány mozdulatot
majd egyre jobban belemelegednek
mígnem féktelenül ropni kezdik
parányi táncukat

nyomukban fenségesen sistereg az éter

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers friss közlés

Nagyon korai versem abból a korszakból, amikor csak úgy játszásiból pengettem fűzfasípomat. Kötetbe, ha jól emlékszem, nem került.

A JEGENYE
 


Eső
 veri, a
 szél tépi, a
 nap égeti. Hűvös
folyón játszanak a
 könnyű vérű sirályok.
  Vágyakozva nézi röptük,
 les utánuk. Nyújtózkodik
 karcsú testük felé aszott
 ágaival. Szomorú szerelmes
 leveleket ereget lombjából
 a levegő kacér táncosainak
 felörvénylő nyomába. Ha egy
 sirály megszánná: fürösztené
 az eső, törölné a szél, a nap
 cserzett kérgét megszárítaná.
 De a sirályok csak játszanak
 vele, nem pihen meg egyik
  sem nála,
csak egy
 százéves
 varjú az
egyetlen
 társa.
 Eső veri.
 Szél tépi.
 Nap égeti.
 Ha arra jársz, simíts meg törzsét tenyereddel.


 

 talán 1974 körül

Erős halálon

2012.01.15. 20:22

Balla D. Károly

Erős halálon

a múlás émelygése fogja tested
elindult már a büntető feléd
a lelked, mint a tépett hajnal, feslett
és érzed már a kárhozat szelét

vajon idáig várnod mért is kellett
a baljós jelzés mért nem volt elég
mikor a vétkek enyhülése helyett
forró hitedbe mart a hűvös jég

azóta messze szállt a szép alázat
s a fákra roskadt minden alkonyat
csak csúszó férgek lakják már a házat
ahol utolszor voltál önmagad

ahol utolszor érintett az Isten
s levette rólad súlyos gyámkezét
– azóta émely fog és kínod nincsen:
erős halálon tart a gyönge lét


 

 

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers friss közlés

Petőfi Sándor

Barguzini nagy erdőbe

 

Barguzini nagy erdőbe
Voltam éppen elmenőben,
Szedtem lábam egyre-másra,
Midőn utánam szólt Mása.

Mondá: elébb a postára
Mennék végre valahára,
Onnan izent jó apósom:
Pofa borral még adósom.

Ó, szívem, te, balga, dőre,
Erdők-mezők hő vadőre,
Menj most el a jó öreghez,
Ha már borral ígyen kedvez.

Ottan vártak vigalommal,
Lelkem szökkent vélük lombba,
Csak amidőn kedvem leltem –
Kérésükre megfeleltem.

Elmeséltem hosszan, sírva:
Eltemettek tömegsírba
Messzi földöm engemet már,
Juliskám is vissza nem vár.

Erre vetül néha vándor,
Tőle hallok volt hazáról,
Levél is ha néha érkez –
Lelket borít, kutat mérgez.

Mondá erre jó apósom,
Ki már borral nem adósom,
Most is jött egy friss kóperta,
Tán csak nem egy magyar erta?

Magyar bizony, magyar lehet,
Rokon így lelt meg engemet,
Megcímezte kedves kuzin:
Utolsó posta, Barguzin.

Rejté keblem a levelet,
Hazafelé ígyen megyek,
Olvasom majd pipa mellett,
Mása lássa: bánt engemet.

Itthon aztán ingem megül
Elévettem rezzentlenül,
Rá is kérdez szívem párja:
Megint levél, múltak átka?

Levél, levél, rokon erta,
Bomlik fel a friss kóperta,
Bomlik véle emlékezet,
Sír a költő, emlékezget.

Hajtom fejem asszonyölbe,
Kezem rándul lángökölbe,
Égő pipám füstje mellett
Áztat könnyűm honlevelet.

Azt írja a drága kuzin,
Mi messze van ott Barguzin,
Jönni mégis lenne kedve:
Rokonvállat veregetne.

Jöjj el, rokon, lóhalálban,
Itten várlak bús halálban,
Marék földet hozz magaddal,
Abba temet majd egy angyal.

Angyal neve legyen Mása,
Júliámnak messzi mása,
Legyek itten eltemetve
Muszka földön – magyar földbe.

Verseim' és minden titkom'
Nője be a bazsalikom –
Koporsóba legyen zárva
Szibériák legendája!

És ha egyszer felfeszítik
Késő korok jó vitézi,
Hamvaimra imát mondva
Szálljanak a sírhalomba.

Döntsék el, hogy melyik tetem
Lehetne a porhüvelyem.
Ezrek vannak hantok alatt –
itt az idő, válasszanak!

 

 

írta Balla D. Károly a szibériai Petőfi-lelet szenzációjának árnyékában

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers stíljáték

A baljós nagyvilág

2011.12.28. 16:45

Balla D. Károly


Merengtél őszön


merengtél őszön, elmúláson épp elégszer
miközben készült már a hegy mögött a fagy
és alkuvásba hányszor vitt a könnyű kényszer
hiába hitted, fennkölt elvek híve vagy

és  újra itt az ünnepélyes színű évszak
de eltűnődni fényén nincsen már időd
mert ölni inkább tudnál most, a nyers erőszak
erélye győzne meg a törvények előtt

ám nincs, kit ölj, hiába vársz az áldozatra
kihalt a táj, üres a baljós nagyvilág
egy költőt látsz csupán, a friss sarat dagasztja
– őszön mereng, s a mélybe húzza le az ág

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers friss közlés

Nemzeti eső, liberális szél

2011.11.19. 19:56

Balla D. Károly

Amit kiharapsz
 

csak amit kiharapsz
ami hiányzik az egészből
a többit elmossa a nemzeti eső
elfújja a liberális szél
tűz eszményi martaléka lesz
anyagias fagy gyötri halálra
vagy csupán köznapian elenyészik

csak amit kiharapsz
amibe fogad belevásik
a többire hitetlenek teszik rá kezüket
a többibe beleülnek a buzgó hívek
a többit csonkig lerágja
a „csak nekünk”-demokrácia
a többiből kikelnek
kis diktatúrák mohó lárvái

csak amit kiharapsz
amitől nyelved megég
a többit elragadja a kapzsi halál
elkéri a sarkon kolduló élet
stricik szeretik el
ringyók édesgetik ágyukba
bérbe veszi az önhitt múlt
becsapja a nevesincs jövő

csak amit kiharapsz
ami ajkadat véresre marja
a többire igényt tart valaki
hogy magához csatolja
hogy bejelentse

mindig is övé volt
„apáink jussa”
és jogot formál tudákosan

csak amit kiharapsz
amit elértél fuldokolva
a többi elvegyül
oldódik öntudatlanul
átlátszóvá bontja a céltalanság
vagy csomókba verődik sötéten
és fekete iszappá gennyedve
töri magát a Magasztos felé

csak amit kiharapsz
- de nem a torkodon akadó falat
hanem a hiány
amit a folytonosságon okoztál
az a harapásnyi nincs
amit az egészből kimentettél
csak az a tied

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen

Szolidaritásomat kifejezve ezzel a posztommal csatlakozom a szubjektív versmaratonhoz, amely 32 óra 40 percen át tart József Attila budapesti szobránál. A részvevők így tiltakoznak a szobor eltávolítása ellen. Én is indítottam ebben az ügyben magánakciót; lásd például itt: Virtuális élőlánc József Attila szobra körül - tiltakozás

A versmaraton részvevőihez ezúton csatlakozva nagy kedvencemet, a költő egy korai versét tűzöm ide. A fiatal József Attila több versében is az avantgárd hatás és a szürreális látásmód érvényesül; képei újszerűek, szokatlanok, gyakran az abszurditásig meglepőek. Az alábbi költeményben három olyan képe is akad, amelyek engem már első olvasáskor (amolyan tizenöt éves forma lehettem) roppant módon megragadtak és talán túlzás nélkül állíthatom, hogy írói-költői látásmódom alakulásában meghatározó szerepet játszottak. József Attila idővel eltávolodott ettől a stílustól, de abban a nagy poétikai szintézisben, amelyet életművével teremtett, kétség kívül benne foglaltatik ennek a korai kalandnak minden izgalma és tanulsága. Én sem tudok úgy a versbe kezdeni, hogy valahol tudatom alatt meg ne rázná pompás sörényét a fekete falak közt élő átlátszó oroszlán, hogy ne hallanám a vérvörös falábakon elfutó idő izgatott kopogását vagy ne kibicelnék a kedves szavaiért sakkozó néma négereknek.

József Attila

A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK

 

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Tiltakozás: József Attila-szoborJózsef Attial szobra / tiltakozásLemondott Orbán ViktorTiltakozás: József Attila szobra

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers józsef attila

Kék zuhogás

2011.11.15. 13:54

1986-os vers. Párszor rá osztottam a „húzós vers” szerepét akkor, amikor már a szocialista tematikát nem vették véresen komolyan a Kárpáti Kiadóban, s nem feltétlenül várták el, hogy forradalmi vagy békeverssel kezdődjön egy kötet vagy összeállítás, de a pozitív jövőbe tekintést még igencsak kívánatosnak tartották. Hogy ez a vers nem is annyira pozitív, az kevésbé tűnt fel, lendülete és jövő-intonációja elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy antológiaközlésekben és kötetben verseim élére kerüljön. Ezzel kezdődik 1990-ben megjelent (de kéziratként 1988-ban leadott) könyvem, a Sorsomhoz szegezve is. Ennek érdekessége, hogy gyakorlatilag utolsó olyan könyvem, amely tőlem független kárpátaljai kiadónál jelent meg. A következő húsz évben itthoni kiadóra nem bíztam kéziratot (hacsak nem én magam voltam ez a kiadó). Ez most azért érdekes, mert két évtized után újra szóba álltam a Kárpáti Kiadóval... De lássuk a 86-os opuszt.

Balla D. Károly

Kék zuhogás

 

A lassú évek múltán féktelen
iramban hull alá a kék jelen
és hull és hull és beborít
dőlt kalászból hull a hit
mely mégis éltet ad és születést
és kódolt éltet felbarázdált
föld-agyakba belevés

hát hullj, idő, mozgás-szabottan
érezlek ősszel, gesztenye ha koppan
vagy ha bőszen serken kinn a kikerics
és áthatsz minden éjjel, ha semmi sincs
mi vágyat olt e dús tavaszban

hát hullj, idő, zuhanj reám
boríts el kékkel éj-ruhám
adj rám talárt és bölcs palástot
és én, ki eddig vásott
kölked voltam, láthatom
nemes teherrel vállamon
hogy mit jelent a kék jelen
ha rámhull súlyos éjjelen
mert éltem ez, és buzgón, zuhogón
hullik át az ezredfordulón.

Mint ősapánk

2011.11.08. 19:08

Az elfelejtett versekből...

Balla D. Károly 

A kétkedő halál

 

A gyermek mindig többre képes,
mert több benne a kétkedő halál;
ha sír, a könnye egyre véres,
s bitók veretnek ott, hol lábra áll.

A gyermek mindig másra képes;
az istenekhez néha fölgagyog –
nevet anyján, hogy erényes,
hogy ostobák a jótevő nagyok.

A gyermek folyton s egyre éhes;
enyészet nyílik apró karmain.
A homloka – az mindig fényes;
és gyilkot rejt, mint ősapánk: Káin.

 

Az idő végtelenje

2011.10.31. 09:17

Balla D Károly

Maradhat távol


Maradhat távol     jöhet közelembe
mintha kezében     holt fióka lenne

Tehet kedvemre     vagy szembe is szállhat
nincsen már bennem     szemernyi alázat

El is oldozhat     vagy köthet magához
mint aki bárányt     isteneknek áldoz

Megszülhet újra     vagy halálba küldhet
arcomra konok     lázrózsák kiültek

Kriptába zárhat     hagyhat temetetlen
nyűvek teremnek     májamban menten

Pokolra küldhet     vagy emelhet mennybe
eltöröl végül     az idő végtelenje

 
 

Szomorvidám

2011.10.15. 15:50

Megjelent: Eső, 2011/3

Balla D. Károly

Szomorvidám

 

Tesz még egy kört a foszló értelem,
nyomában ott a délibábos pára,
megül, mint köd a hűvös réteken,
de fel is száll majd mindjárt, nemsokára.

Szomorkás sóhaj ring a fák fölött,
akárha holtak gyönge lelke volna,
és mint madár, ki délre költözött,
hiányt lebeg az üdvök tiszta gyolcsa.

Ma nincsen köztünk az, ki kárhozott,
javul a fenti úr statisztikája,
s a rög, amit a búcsúzó fogott,
vidáman koppan rá a festett fára.

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers friss közlés

Megjátszott értelem

2011.10.13. 12:05

Eső c. folyóirat, új szám (2011/3)

Balla D. Károly

Játszott értelem

 

Arányait ha mindig meghagyod,
fel nem borul a játszott értelem,
de nyomban gyönge térdeire rogy,
ha többre tör és vágya féktelen,

ha távlatai túlontúl nagyok,
és visszahajlik már a széleken.
Nem épül így a fokra minden fok
és nem hasíthat metsző éle sem,

a völgy fölött a csúcsa nem ragyog:
a mélybe tér meg olcsón, csendesen,
és elfelejti, volt-e ősi ok
gőgösnek lenni torz magaslesen.

Arányait ha rendre meghagyod,
jámbor lehet, akár a végtelen;
ám ön-türelmed folyton s egyre fogy
– és ostobává tesz a félelem.

 

 

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers friss közlés

A rossz derék erénye

2011.09.28. 09:52

Félig-meddig elfelejtett versem: egyetlen folyóiratközlést ért meg másfél évtizede (irodalmi szempontból nem túl frekventált helyen), kötetekbe nem vettem fel. Most egy új, átfogó összeállítást készítek, és arra jutottam, hogy helye lenne benne. (Érdekelne a véleményetek...)

Balla D. Károly

Anyaföld

 

Hát újra itthon! Csókra hívnék szent humuszt,
de Isten nincsen, földemet hogy megemelje,
s nem hajlik már gerincem; kínom Tantaloszt
idézi: bár nem öltem gyermeket remegve,
de szomjam mégis hajt a földanya iránt.
Ölelnék földet, ám a rossz derék erénye
nem enged le az édes magvak lakta mélybe –
egy csont, egy apró mészdarab, mi visszaránt.
Borulnék földre, ám csak talpam az, ami
a szent humuszhoz érhet. Hallom is alélva,
amint csak gyermek tudja anyját hallani:
„E földben milljom féreg, nyű és lárva él ma!”
Telt pondrók földje lenne, mit a szám kívánt?
Hol magvak vertek dús csirát, ma nyílt fekély egy
haláltanyán? És ha óhajom elérne
humuszt, kukacfi kérdené: hát mondd, mi bánt?

Szerző: BDK

2 komment

Címkék: vers elfelejtett versek

Versem az Opus 13. számában. „Az idei év negyedik Opusa a Kormányeltörésben elnevezésű rovattal indít, mely a negyven évvel ezelőtt íródott Domonkos István azonos című verséről kapta a nevét. A blokk egyetlen kikötése, hogy egy fontos Domonkos-idézet újraírására épüljön: „nem gondolni kollektív, /nem gondolni privát”. A citátum sorai természetesen szabadon variálhatóak voltak, így a fejezet H. Nagy Péter bevezetőszövege után Ladik Katalin esszéjét, Balla D. Károly, Barak László, Kemenes Génfi László, Németh Zoltán, Papp Tibor, Szászi Zoltán és Telmah Cima verseit tartalmazza.” (forrás)
 

Balla D. Károly

Vándorló egyetlen


botom ha lenne csak vándorló egyetlen
mehetnék világgá plakáttal hátamon
mehetnék civilként mehetnék fegyverben
lebuknék előre amikor hátravon

temérdek súlya a nyakamban batyunak
ahol a kenyerek olvadó szalonnák
hatalmas éhséget titokban vajúdnak
vissza is jöhetnék menjek el azt mondják

nekem a barátok ellenség rám legyint
botom ha lenne csak vándorló egyetlen
elmennék megjönnék újra és már megint
senkiért maradni nem tudnék mellettem

elviszik bot nélkül mégis a testemet
eladják magányom kollektív csapatért
magán ki belehal köz aki eltemet
hazává így lesz a tévesztett csatatér

sakkozni leülök hadd legyek nyeretlen
édes a veszteség  ha közös ha privát
botom ha lenne csak vándorló egyetlen
gondolnék magamnak mennybéli fapinát

Szerző: BDK

3 komment

Címkék: vers friss közlés

Orfeusz ha alászállna

2011.09.24. 20:25

A 100 ezer költő a változásért c. rendezvény keretében szeptember 24-én a budapesti Műcsarnok közönsége előtt hangzik el (saját hangomon), a tervek szerint 20.25 és 20.30 között, az alábbi versem:

Balla D. Károly

Orfeusz ha alászállna

 

Az áhítatnak nincsen éle,
a holt kezében nincsen kés,
és nem kérdezik tőle, fél-e,
ha gúzsba fogja száz kötés.

Az angyaloknak nincsen szárnya
és földre hullik mindegyik
– és Orfeusz ha alászállna,
már nincsen benne semmi hit.

Az oltalomban nincsen érdem,
a végveszély elandalít,
s a szirmát táró szép szemérem
magára nyitja bájait.

És utcasarkon sem kapsz csókot
és tűzben sem fog már a láng
– és Orfeusz hiába bókol,
már felköpi az alvilág.

 Saját hangomon: Balla D. Károly: Orfeusz ha alászállna

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers hír hang

Talán a csenddel

2011.08.31. 09:42

Talán a csenddel kellene kezdeni, én mégis egy verssel folytatom a ráhangolódást a szeptember 24-i eseményre.

Balla D. Károly

Kistotál
 

ha megtanultad a kárhozat táncait
és éjszakádban megjelent a végtelen
már tudhatod, az eszét ki játssza itt
kié a jog, s kié a nyálkás félelem

dús gazok lakják be a tájat még
de jégeső csüng az égi füstökön
s ha hinni ennyi kétely nem elég
pisszegj a nyárra, ha cédán rádköszön

perelj a zajjal, s kósza képzetek
vetítik eléd: a tér kihalt, kopár
fejed fölött ködöcske ténfereg
magadra nyit, felfed a kistotál

talán a csenddel kéne kezdened
a gyönge szűzzel, amint feltárja magát
de holló szántja fel a kábult kerteket
és fények hintik rád a kíntalan magányt

Szerző: BDK

Szólj hozzá!

Címkék: vers