Bill Burnett és Dave Evans: Tervezd meg az életed - könyv - társadalom - kultúra

Útikalauz a formatervezett élet felé

tervezd-meg-eleted_1.jpg

Hidi Tünde könyvkritikája


Számtalan könyv, tévéműsor és változatos megnevezéseket magára aggató önjelölt segítő próbálja megmondani, hogyan kellene élnünk és milyen a jó élet. Aki pillanatnyilag teljesen elégedett a helyzetével s optimista a jövőjét illetően, nyilván nem fordul efféle segédletekhez és tanácsadókhoz. Viszont a fel-felbukkanó kétség, az elakadás vagy a kudarc, a változtatás vágya sokakat indít arra, hogy ne egyedül keresse a megoldásokat.  Hiszen tanácsot kérni nem szégyen.

Az ún. önsegítő és motivációs irodalom nem olyan régen még idegen ízű és kissé lenézett szegmense volt a könyvpiacnak. Nem győzött meg mindenkit azonnal, hogy ennek a témakörnek több évszázados múltja van tőlünk nyugatabbra, elsősorban angol nyelvterületen. Idővel aztán nálunk is divatba jött a motivációs irodalom, ezzel együtt viszont mindjárt fel is hígult: a nagy presztízsű nemzetközi és hazai sikerkönyvek mellett innen-onnan összeollózott, elcsépelt és semmitmondó bölcsességeket variáló, olcsó és színvonaltalan termékek borították el a könyvesboltok polcait.

design-elettervezes.jpgBill Burnett és Dave Evans könyve a Tervezd meg az életed nem az utóbbi, nyomulós-szájbarágós vonalat képviseli. A szerzők a Stanford Egyetem tanárai, talán ennyi is elég lehet, hogy elhiggyük, nem fecsegnek összevissza, és minden bizonnyal komoly elméleti fedezete van annak, amit olvasóiknak tanácsolnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindketten rendkívül sikeres formatervezők, akik egyebek mellett az Apple korszakalkotó fejlesztéseiben is részt vettek, még nagyobb bizalommal nyúlhatunk a könyvükért, ami nem kevesebbet ígér, mint, hogy megmondja nekünk a tutit: hogyan érhető el a jó élet.

Ha röviden és egyszerűsítve próbálnánk összefoglalni, milyen választ adnak szerzők a fentebbi kérdésre, valami ilyesmit mondhatnánk: a cél elérésének legfőbb feltétele a formatervezői gondolkodásmód (design thinking) elsajátítása. Eszerint a jó — vagyis értékes, kreatív és szórakoztató — élethez nagyfokú tudatosság, önismeret, kíváncsiság meg jó sok bizalom szükséges. Elsősorban abban kellene bíznunk, hogy mások is azt szeretnék, hogy valóra váltsuk az álmainkat, ezért feltétel nélkül segíteni fognak bennünket a tanácsaikkal és a rendelkezésükre álló eszközökkel.

Persze, a könyv ennél összetettebb szempontrendszerű módszertant ajánl a célul tűzött élet eléréséhez. Az írás címe épp azért az oktatási segédletek bevett formuláját használva az is lehetne: Hogyan tervezzük meg az életünket? Mert amiképp az esszéírást vagy a gyümölcsfák metszési technikáját, az élettervezést is el lehet sajátítani egy könyv és némi kísérletezés segítségével. Legalábbis Burnett és Evans szerint.

A pontos tervezéshez szükségesek bizonyos gondolkodási alapsémák, képességek, mentális állapotok. Ilyen a kíváncsiság, a tettvágy (cselekvés iránti elfogultság), az átértelmezés, a tudatosság, valamint a radikális együttműködés. A felsoroltakból mindjárt kitűnik, hogy a szerzők szerint a formatervezői gondolkodásmód nagyon is gyakorlatorientált: nem ajánlott hosszan lamentálni, mondjuk, pályamódosításkor, hasznosabb e helyett minél több kísérletet végezni, tesztelni a lehetőségeket és ún. prototípusokat készíteni. Cselekedj, ne csak gondolkodj, üzenik a szerzők. A cselekvés után viszont jöhet a töprengés, hiszen az eredményeket feltétlenül ki kell értékelni, mert csak a helyes következtetések fényében érdemes tovább lépni a folyamat következő szakaszába. Ez az állandó kísérletezés gyakran átértelmezéshez vezet, ami akár fordulópontot jelenthet a tervezésben: új információk merülhetnek fel, melyek miatt aztán változtatni kell az addigi álláspontokon. Burnett és Evans ennek fényében nem ígérik, hogy az, aki a könyvükben foglalt összes feladatot sikeresen elvégzi, hamar eljut az ideális megoldáshoz és az élete egyszer s mindenkorra révbe ér. Az élet ugyanis maga is folyamat, élmény, nincs végkifejlete, csak vége. Ennek megfelelően permanens tervezés szükséges ahhoz, hogy tudatosítsuk, hová tartunk, kivé szeretnénk válni. Ez az alaptézis s a belőle fakadó konzekvenciák pedig annak is hasznára lehetnek, akinek nincs kedve naplót vezetni vagy gondolati térképet készíteni. Habár a könyvben vázolt valamennyi feladat jelentősen tágíthatja az olvasó önismeretét, nyilván nem ez az egyetlen üdvözítő út a sikeres, jól formált élethez. Ami miatt mindenképp ajánlható a kreatív gyakorlatok végrehajtása, az empátia alapú közösségi szemlélet, amely legkésőbb a tervezés második felében szükségessé teszi támogatók és mentorok bevonását. Az életformálás közösségi erőfeszítés, a közös munka a formatervezői gondolkodásmód velejárója. A dizájnerek személyes tapasztalata szerint a zsenialitás túlnyomórészt a csapatok sajátossága, nem a magánzóké. A jó csapat nem egyszerűen egy lehetséges alternatíva, hanem az élettervezés nélkülözhetetlen közege.

S miközben a könyv szórakoztató és cseppet sem bonyolult feladatsorokat kínál, és tanulságos történeteket mesél tipikus életvezetési gondokkal küszködő egykori tanítványokról, egyúttal finoman leszámol néhány olyan közkeletű tévhittel, mint a szenvedélyre alapozott hivatásválasztás vagy az álláskeresés hagyományos módjainak hatékonysága.

A kötettel kapcsoltban felmerülő leggyakoribb kritika, hogy szemléletét erősen meghatározza, sőt leszűkíti az a társadalmi-politikai és kulturális közeg, melyben a szerzők szocializálódtak. Vagyis a tanácsok leginkább a fejlett demokráciában élő, gazdasági stabilitáshoz, toleráns és nyitott kulturális környezethez szokott olvasónak hasznosak, a kevésbé szerencsés helyzetűek számára inkább dühítő lehet a már-már szűk látókörű optimizmus és parttalan bizalom. Mivel a könyv a Stanford hallgatóinak készített órai jegyzetek és szemináriumok alapján íródott, nem meglepő, hogy az implicit ideális olvasó nem kelet-európai vagy közép-afrikai. Ennek ellenére a szöveg amerikaisága nem leküzdhetetlen akadálya a megértésnek, csupán afféle mályvacukros mellékíz a fanyarhoz szokott ízlés számára.

Lehet, hogy kizárólag a közvetlen stílus teszi, de az olvasónak könnyen olyan érzése támadhat, hogy ezeket a vitathatatlanul sikeres fickókat mindenekfelett a segítségnyújtás őszinte szándéka vitte rá, hogy megírják nemzetközi bestsellerüket. Több évtizedes oktatói munkájuk esszenciáját sűrítették az optimális terjedelmű és kellemes tipográfiájú kötetbe, amely szerint soha nincs késő az újratervezéshez, a jó élet pedig egyet jelent a gondosan megtervezett, okosan alakított élettel. Ehhez az igazán kreatív és izgalmas feladathoz nyújt kiváló támpontokat Bill Burnett és Dave Evans könyve.

Bill Burnett, Dave Evans. Tervezd meg az életed. Bookline, 2016. 257 o. 3999 Ft.

60 éves az Élet ÉS Irodalom

2017.05.29. 14:22

tisztelet az és-nek - godot galéria - kiállítás - megnyitó - hatvan éves az élet és irodalom

Az Élet és Irodalom című hetilap 2017-ben hatvan éves

Az évforduló alkalmából kerül sor a TISZTELET AZ ÉS-NEK című kiállításra, amelyet a laphoz kötődő képzőművészek munkáiból rendezett a szerkesztőség és a Godot Galéria. Megnyitó: 2017 június 7. szerda 18 óra / Fehér László: Az Örök ÉS-es:

feher-laszlo-elet-es-irodalom.jpg

A megnyitó műsorán közreműködik: Váncsa István | Grecsó Krisztián | Darvasi László | Dóra Attila szaxofon

Boldog születésnapot, Élet és Irodalom!

Váncsa István írja:

Az ÉS legelső számának első oldalán Ferenczy Béni egyik alkotása, az ötödiken Hincz Gyula rajza, a nyolcadikon Medgyessy Ferenc Táncosnője szerepelt, egyébként pedig a fejléc toldaléka szerint az Élet és Irodalomban nemcsak élet és irodalom, hanem „Színház, Művészet” is található. Mindamellett eleinte csak a kultúrpolitikai szándék volt tisztázott: elhitetni az olvasóval, hogy a forradalom leverése után a szellemi élet visszazökkent a normális kerékvágásba, de például a képanyag kiválogatásának szempontjait illetően bizonytalanság uralkodott. Nem túl sokáig. A szerkesztőség hamarosan ráébredt, hogy ebben a lapban fotónak nincs helye, a korabeli nyomdatechnika adottságaiból fakadóan pedig festménynek se nagyon, ide leginkább fekete-fehér grafika való, tusrajz, metszet, rézkarc, effélék. Később a magasnyomást ofszet váltotta fel, Nagy Lászlót Bán András, őt pedig Szikszai Károly, a lényeg azonban nem változott. Az ÉS az egyetlen olyan – viszonylag széles körben ismert – sajtótermék, amelyben az olvasó a kortárs magyar grafika legkiválóbb művelőinek munkáival találkozik, ez így megy immár hatvan esztendeje, és ha rajtunk múlik, így is marad.

A kiállító művészek:

Bada Dada Tibor
Fehér László
Fekete Szilvia
feLugossy László
Gaál József
Gerlóczy Sári
Haász István
El Kazovszkij
Kondor Béla
Kopasz Tamás
Kovács Péter
Könyv Kata
Nádler István
Šwierkiewicz Róbert
Szemethy Imre
Szikora Tamás
Szikszai Károly
Szotyory László
Szurcsik József
Szüts Miklós
Vásárhelyi Antal
Vojnich Erzsébet
el-kazovszkij_koteltancos-orangyallal.jpg
El Kazovszkij: Kötéltáncos őrangyallal

 

Továbbá a kiállításon látható Esterházy Péternek az ÉS 1. oldal című könyveihez írt kézírásos jegyzete. | A kiállítás kurátora Kozák Gábor.

Megtekinthető június 24-ig keddtől péntekig 9 és 14, szombaton 10 és 13 óra között.

Élet és Irodalom

60-eves-elet-irodalom_tisztelet-es-nek.jpg

Az Élet és Irodalom (röviden ÉS) című magyar irodalmi-közéleti hetilap 1957 óta jelenik meg. Ezen a néven 1923-ban már megjelent magyar folyóirat, jogfolytonosság azonban nincs a két orgánum között. Az ÉS olvasói elsősorban a nagyvárosi értelmiség köréből kerülnek ki, a lapot határozott politikai arculata, rendszerkritikus attitűdje különbözteti meg más irodalmi periodikáktól. Irodalomszemléletében a minőségelv mellett a kulturális progresszio és az olvasmányosság mellett egyaránt elkötelezett. 

Konkrétabban értékelve a lap politikai nézetét ma liberálisnak mondhatjuk: olyan szabadságeszmények mellett kötelezi el magát, mint az egyén szuverenitása az állammal szemben, a kisebbség, a másság, a szabadságjogok védelme, ide értve a szólásszabadságot és a sajtó szabadságát. A lap egyrészt irodalmi megfogalmazásban ad tudósítást a közélet fontos történéseiről, másrészt teret ad kortárs művészek írásainak első nyilvánosságra kerüléséhez, kritikáival pedig hírt ad a művészet számos területéről. Ízlés- és véleményformáló hatása - főleg értelmiségi körökben - jelentős.

Boldog születésnapot, Élet és Irodalom!

Kép és szöveg az ÉS Facebook oldaláról:

Az Élet és Irodalom első száma 1957. március 15-én jelent meg – kétheti irodalmi lapként indult, az 1956-os forradalom után megszüntetett Irodalmi Újság utódjaként. A lap főszerkesztője Bölöni György, felelős szerkesztője pedig Mesterházi Lajos lett. Az első szám 69 540 példányban jelent meg, többek között az 1957. évi Kossuth-díjasok: Németh László, Heltai Jenő, Fodor József és Szabó Lőrinc írásaival.

1957-elso-elet-es-irodalom.jpg

 

TISZTELET AZ ÉS-NEK - GODOT GALÉRIA - program ajánló - esemény budapest - kulturális hír - kortárs magyar irodalom - sajtó - kortárs magyar képzőművészet - kiállítás

Corvina - Magvető - új könyvek

Ajánló: könyvújdonságok, megjelent kötetek - dokumentum, regény, három kisregény

Corvina Kiadó

Kati Marton: A kém

A Rajk-per titkos amerikai koronatanúja

A 60-as években szinte minden este ott ült a Zeneakadémia nagytermében egy hatvan év körüli, hórihorgas, ősz férfi, és alacsony, molett felesége; a budapesti hangverseny látogató közönség jól ismerte őket, legalábbis látásból, mert a szerényen, feltűnés nélkül öltözködő házaspár egyébként nem közeledett senkihez, és nem beszélgetett senkivel sem a szünetekben, aminthogy nem is igen tudta róluk senki sem, hogy kik lehetnek. A mindenkinél szinte egy fejjel magasabb, keskeny arcú, lobogó hajú ősz férfivel, akin jól látszott, hogy alighanem külföldi, a Rákóczi úti járókelők is sűrűn összefuthattak, hiszen naponta végigsétált az Astoria-sarok és az Uránia mozi közötti szakaszon, mivel angol anyanyelvűként, ott dolgozott a New Hungarian Quarterly szerkesztőségében, mint lektor. De azon kívül, hogy amerikai, sokkal többet magyar ismerőseinek többsége sem tudott róla – nem úgy a magyar titkosrendőrség, mely holtáig rajta tartotta a szemét. Nem hiába.

Noel Field kanyargós pályafutása az amerikai külügyminisztériumban kezdődött, ahol egyre magasabb tisztségeket töltött be, míg a harmincas évek közepén kvéker neveltetéséből fakadó naiv, világjobbító idealizmusától elvakultan mintegy „meg nem tért”, és titokban hithű kommunistává nem lett − Sztálinnak lelkes, odaadó híve, majd végül a szovjet hírszerzés beszervezett kémje. Attól fogva, a titkos nemzetközi kommunista mozgalom katonájaként már csak a vakhit vezérelte: végrehajtott bármilyen feladatot, amit a Párt rábízott. Közben egyszerre volt pártkatona, és idealista emberbarát: egy segélyszervezet vezetőjeként embereket mentett a spanyol polgárháborúban, és aztán a világháború alatt is, Svájcban, de mivel némileg képlékeny volt a lelkiismerete, megbízatásához híven, főleg csak kommunistákat, hogy pártfogoltjai a háború után majd segítsenek hazájukban hatalomra juttatni a kommunizmust, és ennek során sok későbbi kelet-európai vezetőt személyesen is megismert.

Sztálin mélységes gyanakvással tekintett minden külföldi kommunistára, ezért amikor 1948-49-ben koncepciós perek sorozatát rendezték a „béketáborban”, ők lettek a legalkalmasabb bűnbakok, az amerikai Noel Field pedig − a régi, megbízható szovjet ügynök, a hű kommunista, Sztálin rajongója, aki oly sokakat ismert a vádlottak közül − a vád legalkalmasabb koronatanúja. Fieldet az NKVD Prágába csalta, és elraboltatta, majd átadta az ÁVO-nak, mert a Rajk-per előkészítésében is nagy szükség volt rá. Fieldet természetesen megkínozták, és ő – akarva-akaratlanul – ezt a feladatát is teljesítette: vallomása az NDK-tól Magyarországon át Lengyelországig tucatnyi embert juttatott akasztófára. De ezután sem engedték ki a börtönből, ahol elfeledetten tengette életét még évekig − szabadulásához előbb meg kellett halnia Sztálinnak, akit Field a börtönben is megsiratott, amikor megtudta a hírt. Mert Field nem tört meg – amikor végül is 1954-ben kilépett a Fő utcai börtön kapuján, ugyanolyan meggyőződéses kommunista volt, mint amikor letartóztatták. Semmilyen ténytől sem hagyta magát megrendíteni, és fogláraira is elvtársaiként tekintett. Meg is lett a jutalma: kérésére felvették a Magyar Szocialista Munkáspártba. Amikor 1970-ben meghalt, a Népszabadság „az amerikai munkásmozgalom régi harcosaként” búcsúztatta.

Field, aki ifjú korában világmegváltónak készült, majd szent meggyőződésből kém és hazaáruló lett, a hitében mindenre mentséget találó „ártatlan szörnyeteg”, legalábbis különös ember volt, akinek a sorsa sok meghökkentő tanulságot kínál a XX. század titkos története iránt érdeklődő olvasónak, Kati Marton pedig a legapróbb részletekig végignyomozva tekervényes életpályáját, válaszokat is kínál a mindenkiben felmerülő kérdésekre.

_____________________________

KATI MARTON magyar származású amerikai író és újságíró. Rádió- és tévériporterként, valamint a The New Yorker, az Atlantic Monthly, a The Times of London, a The Washington Post, a The Wall Street Journal és a Newsweek munkatársaként számos szakmai elismerést és díjat kapott, a „Titkos hatalom” című könyve felkerült a The New York Times bestseller-listájára. Első könyve a magyarul is megjelent Wallenberg-életrajz volt, de „Egy amerikai asszony” című regényével szépíróként is bemutatkozott már. Jelentős emberi jogi tevékenységet fejt ki egy nők és leányok jogait védő nemzetközi szervezet élén, s 2001 óta a háborús zónákban élő gyermekeket gondozó ENSz szervezetnek is munkatársa. 2008-ban Pro Cultura Hungarica díjat kapott, 2009-ben pedig ő volt az „Extremely Hungary – Csordultig magyar” címet viselő, New York-i és washingtoni magyar kulturális évad védnöke. Tagja a Budapesten működő Közép-európai Egyetem (CEU) kuratóriumának.

__________________________________________________________________________

Magvető Könyvkiadó

Megjelent Kun Árpád és Szilasi László új kötete



Kun Árpád: Megint hazavárunk

A Boldog Észak szerzőjének új regénye

Kun Árpád: Megint hazavárunk 2006 októberében egy négytagú család útra kel, hogy egy rozoga Suzukin átszelje Európát: elhagyja Magyarországot, és otthont találjon a „boldog északon”.
Kun Árpád új regényének főszereplő elbeszélőjét rafinált módon Kun Árpádnak hívják. Mégsem életrajzot, hanem igazi szépirodalmat tart a kezében az olvasó. Bár a regény lapjain megelevenedik a soproni gyerekkor, a 2000-es évek magyar közege, az emigráció mindennapjai, a Megint hazavárunk nem csupán egy páneurópai bédekker. Inkább egy magával ragadó, letehetetlen útikönyv arról, hogy hogyan tudunk függetlenné válni őseink mintájától úgy, hogy mégis szeretjük őket, arról, hogy hogyan tudjuk magunkat megtalálni a mindennapi teendőinkben: arról, hogy hogyan tudunk felnőni.
A szerző előző regényéhez, a Boldog Északhoz hasonlóan ezt a könyvet is egyfajta hit hatja át: a bizalom abban, hogy az ember szabad akarata megnyilvánulhat abban is, hogy jó és javít.
„Hogy én mennyire vagyok boldog vagy boldogtalan, arra egy nagyon bonyolult választ fogok adni a készülő könyvemben”, ígérte a szerző egy interjúban. A bonyolult, gyönyörű válasz elkészült.

Részlet a regényből

Bal felől megnyílt a fasor. Életem egyik fontos elágazásához közeledtem.
A vizsgabiztos korábban arra utasított, hogy „a legelső lehetőségnél” kanyarodjam balra. Húszméternyi tétovázás után kitettem az indexet. Hármasból kettesbe váltottam, lepillantva a sebességváltóval ügyködő jobb kezemre. A fejfordítással egy időben rájöttem, hogy megint hibázom. A vizsgabiztos alig néhány sarokkal arrébb már rám dörrent egyszer, hogy ne azt a rohadt sebességváltót bűvöljem, ami, köszöni szépen, bekattan anélkül is, hanem az utat nézzem ezerrel.
Minden idegszálammal a vezetés ismert, de még nem gépiesen begyakorolt mozdulataira kellett összpontosítanom. Látómezőm szélén, a középső visszapillantó tükörben éber álomként derengett a hátsó ülésen elterpeszkedő vizsgabiztos. Most, hogy a középvonal felé húzódtam, a mögöttem lévő forgalom ellenőrzése végett jogosan tekintettem bele ebbe a tükörbe.

Kun Árpád


1965-ben született Sopronban. Jelenleg Norvégiában él.

A tengeren túlra készült, hogy nyelvet váltva angol író legyen, de csak a pesti bölcsészkarig jutott, ahol magyar-történelem szakon végzett 1991-ben. Később Kolozsvárra ingázott, ahol két évig hétvégi gimnáziumot szervezett. 1996-ban Párizsban diplomát szerzett francia irodalomból. Félszívvel végigjárt egy doktori képzést esztétikából a 90-es évek végén, de nem lett doktor, háromnegyed szívvel egyetemen francia festészettörténetet tanított, egy negyed szívvel forgatókönyveket írt egy tévésorozatnak, majd megint háromnegyed szívvel Bordeaux-ban volt magyar lektor 2003 és 2005 között. 2006 óta feleségével és négy gyerekével Norvégiában lakik. Egy fjord-parti faluban házi kisegítőként dolgozik időskorúak mellett. A családjának él meg a szépirodalomnak, de szeret rétest nyújtani, gombát szedni – és még sok mást.

Könyvei:
Bál (versek, 1991), Esőkönyv (novellaciklus, 1995), Medárdus énekel (versek, 1998), Véletlen madár (versek, 2003), Szülsz (2011)

A fotót Szilágyi Lenke készítette.

Díjai

Holmi Kritikapályázat 1. díj (1992), Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (1993), NKA Irodalmi Ösztöndíj (1994, 2011), Soros Irodalmi Ösztöndíj (1999), Déry Tibor-jutalom (2000), Merész mandulafácska epigrammapályázat 1. díj (2009), József Attila-díj (2013), Aegon Művészeti Díj (2014)

Könyvei a Magvető Kiadónál:

Boldog Észak (2013), Megint hazavárunk (2016)