Anna Ahmatova

2018.01.11. 14:17

Anna Andrejevna Ahmatova, a XX. századi orosz irodalom kultikus alakja1889-ben az ukrajnai Odesszában egy felső osztálybeli családban született. Eredeti neve Anna Gorenko. Iskoláit Kijevben kezdte meg. Már kislányként is kedvelte a költeményeket, és szeretett verseket írni. Édesapja azonban nem támogatta ebben, kifejtette, hogy nem hiányzik a családba egy „dekadens költőnő”.

„Megzsarolva és élve eltemetve”

Hogy elkerülje az apjával való konfliktust, a későbbiekben dédanyja nevét használta. Kijevben megismerkedett Nyikolaj Gumiljov költő-kritikussal, és az ismeretségből hamarosan házasság lett. Az 1910-ben kötött házasságuk után röviddel Gumiljov visszatért Abesszíniába, s amíg távol volt, számos költemény született Anna tollából, melyek első kötetében jelentek meg. Fiuk, Lev (később költő, történetíró, néprajzkutató, megh. 1992) és az Este című első kötete 1912-ben született meg. A gyermeket, férje egyetértésével, Ahmatova tiltakozásának ellenére a nagyszülőkhöz adták nevelni, akik nem szerették Annát. Így csak ünnepekkor és nyáron találkozott gyermekével

 Óvott, féltékenysége-gyötörve,
mint Isten napját, úgy szeretett.
Gyűlölte fehér madaram, meg is ölte –
ne fújjon hajdani énekeket.

Szólt, estefelé szobámba belépve:
”Szeress! Hadd hallom víg dalodat!”
Elástam a vén égerfa tövébe
a kút mellé a fehér madarat.

Ígértem, hogy nem sírok utána,
de akkor kővé vált a szívem.
Minthogyha édes éneke szállna
zengve tovább… még egyszer hiszem.

Több szerencséje volt a verseskötettel. A szentpétervári műkedvelő közönség gyorsan befogadta az intelligens írónőt, és hamarosan kultikus figurájává vált az irodalmi közéletnek. Férjével, Gumiljovval, az 1938-ban deportált (és elhunyt) Oszip Mandelstammal és Gorogyeckijjel a Költők Céhe ülésén elhatározták, hogy új költői irányzatukat akmeizmusnak nevezik el. Az egyfajta szimbolista képi elemekre épülő romantika jegyében született meg két év múlva második kötete, a Rózsafüzér (1914), amellyel mind a kritika, mind az olvasóközönség berkeiben elismerést szerzett. Kapcsolatba került Borisz Paszternakkal is. A szakmailag minden bizonnyal sikeres házasság azonban nem sokáig tartott. Az alig találkozó, szinte soha együtt nem élő Ahmatova és Gumiljov 1918-ban elváltak. Anna nem sokáig búsult, még ebben az évben hozzáment Vlagyimir Silejkóhoz (Gumiljov is megnősült ebben az évben).

 Hosszú válásunk fekete terhét
veled megfelezve hordozom.
Minek sírni? Add inkább kezed még,
ígérd meg, hogy átsütsz álmomon.
Mint hegynek a heggyel, nekünk már
találkozás nem rendeltetett.
Álmomban, ha majd éjfél felé jár,
csillagokkal küldj üzenetet.
(Álomban)

Nyikolaj Gumiljovot 1921 augusztusában lekapcsolta a CSEKA, és még ebben a hónapban hazaárulás, összeesküvés vádjával meggyilkolták a bolsevikok. Természetesen Anna is gyanús, bár válásuk miatt akkor még megmenekült. Ahmatova 1922-ben nagy nehézségek árán publikált kötete, az Anno Domini MCMXXI című, egyfajta megemlékezés.

Nem menekülhettek meg viszont versei, az eddig számtalan helyen kiadott művei 1925-től 1940-ig tiltó listára kerültek, ahogy ő maga is nem kívánt személlyé vált. Ez idő tájt Victor Hugót, Tagorét, Leopardit, német és koreai költőket fordított, kritikákat írt, különösen Puskin munkásságáról, de nem maradhatott ki Alekszandr Blok sem. Meglátogatta és megpróbálta megmenteni költőtársát is, de Mandelstam sem kerülhette el sorsát. Elvált Silejkótól is (1928), és megírta legismertebb művét, a Rekviemet (1930), ami a sztálini terrort önti művészi formába. A verset, halála után 21 évvel, csak 1987-ben publikálták a Szovjetunióban.

MandelstammalEnnyi fájdalomtól hegy ledőlne,
nagy futó folyam megállana.
De a lakat nem törik le tőle.
Mögötte, a rácsnak ütődve,
vergődik a rabság bánata.
Valahol nap hajlik nyugovóra,
valakit friss szellő meglegyint…
Mi csak állunk. Nem is tudunk róla.
Zár nyílását lessük, jaj mióta,
s katonák nehézkes lépteit.
(Rekviem, részlet)

Válogatott költeményeit végre Hat könyvből címmel 1940-ben kiadhatta, ám pár hónap múlva indexre tették a kötetet. Ennek ellenére a megváltozó politikai helyzet hatására úgy tűnt, mégis befogadja a szovjet irodalom, az írószövetség tagjai közé választotta, de a második világháború közbeszólt, és ismét tiltólistára került. Fiát 1949-ben letartoztatták, börtönbe, koncentrációs táborba zárták, akivel sakkban tartották egészen 1956-ig. Végső kétségbeesésében, fia megmentése érdekében, Ahmatova még arra is képes volt, hogy dicsérő verset írjon a diktátorról, de ez nem hatotta meg sem Sztálint, sem a hatóságokat. E kényszer szülte verset természetesen soha nem engedte kiadni a későbbiekben. Harmadik férjét, Nyikolaj Punyint is elhurcolták, s 1953-ban halt meg egy szibériai koncentrációs táborban. A fiatal Joszif Brodszkijban látta meg önmagát. Azonban a rendszert ellenforradalommal is megdönteni kész költőt is a gulágra száműzték (1972-ben szabadult).

 Ha mindenki, aki lelki támaszt
keresett már nálam életében:
szent bolondok, megszállottak némák,
fegyencek és öngyilkosjelöltek -
küldenének csak egy-egy kopejkát,
”Egyiptom leggazdagabbja” lennék,
ahogy szegény Kuzmin mondogatta…
De nem küldenek nekem kopejkát -
velem erejüket megfelezték,
így lettem a föld legerősebbje,
olyan erős: elbírom még ezt is.
(Erő)

 Fia kiszabadulása után, 1958-an újra írni kezdett, de a cenzúrán mindig elbukott. Két évvel halála előtt, 1964-ben az írószövetség elnökévé választották, valamint Etna–Taormina-díjban részesült. Az Oxfordi Egyetem díszdoktorává fogadta 1965-ben. Leningrádban, 1966. március 5-én, 76 éves korában fejezte be hosszú, megaláztatásban és veszteségekben bővelkedő gyötrelmes életét. A szovjet kommunista rendszer gyakorlatilag már életében eltemette azt a költőnőt, aki oly sokszor fejezte ki az orosz emberekkel való mély együttérzését, szolidaritását.

Az a tiéd, amit odaadtál (Sota Rusztaveli)

Honnan beszélek, micsoda romok
halmaza alól kiáltok felétek!
De újra mindent szétosztogatok,
mégis, még mindig nem érzem elégnek.
Hogy kapuim bezárva, színlelem,
hogy halott tél van, és tél vagyok én is.

De hangomra ismernek hirtelen
és újra hisznek, hisznek neki mégis.

Rab Zsuzsa versfordításai

A cikk eredetijét Mika Róbert jegyezte a Papiruszportálon. Mentés másként: Google-kereséssel az eredeti szöveg jelenleg nem hívható elő, ezért került újraközlésre.

A nyelvi korpusz terhe alatt

2017.12.06. 13:38

A nyelvi struktúrák matematikai modellezése

nyomaszt az óriási nyelvi korpusz, agyamra megy az idiómák végtelen sokasága, a mázsás súlyú grammatikai struktúrák a mellemre telepszenek éjszakánként 

nyelvi-korpusz.jpg

Apám nem ismerte az életemet, mert igazából sohasem akarta megismerni, mint ahogy én sem akartam, hogy a feltétlenül szükségesnél többet tudjon rólam. Így aztán fogalma sem lehetett arról, hogyan, mitől és miben öregedtem hozzá, miként szívta el nemcsak lelkesedésemet, hanem elemi kíváncsiságomat is az a taplószáraz tudomány, amelyért fiatalemberként éltem-haltam, s amelyről azt hittem, táplál és komoly tudóssá nevel majd éltető nedveivel. Apám nem tudhatta, miként vált lehúzó teherré az, ami korábban emelni látszott, nem sejthette, hogy az úgynevezett kutatás száraz rutinná vált számomra, s hogy szigorúan véve az eredményeim évek óta ugyanannak az egyhelyben-topogásnak a változatos leírásai. Nem lehetett tudomása arról sem, mennyire nyomaszt a többéves munkám során létrehozott óriási nyelvi korpusz, hogy agyamra megy az idiómák végtelen sokasága, hogy a könnyűnek látszó, valójában mázsás súlyú grammatikai struktúrák éjszakánként a mellemre telepszenek, levegőt is alig kapok tőlük

Képletbe kell írnom anyanyelvemet

Bárcsak újra ösztönös, öntudatlan használója lehetnék a nyelvnek, sóhajtok fel néha, amikor azon kapom magam, hogy egy meghitt szerelmi helyzetben is az elhangzott mondatokat elemzem, paradigmasorok és a hozzájuk kapcsolható matematikai algoritmusok futnak a szemem előtt. Mindeközben tisztában vagyok minden erőfeszítésem hiábavalóságával, azzal, hogy ez az egész matematikai modellezés, amelyre az életemet feltettem, alighanem valóban kudarcra van ítélve. Egyre valószínűbbnek látszik, hiba volt abból kiindulni, hogy a nyelvi entitásokat olyan fizikai létezőknek lehet tekinteni, amelyek kauzális hatások rendszerében feltételezik és határozzák meg egymást, s mint ilyenek, adekvát módon modellezhetők a matematika eszköztárával. A téves feltevés nem hozhatott pozitív eredményt, már az elején be kellett volna látnom, hogy a nyelvi helyzetek és folyamatok, hiába képezik a fizikai valóság részét, mégis megragadhatatlanok egy alapjában idegen rendszer módszertanával. A nyelv csak önmagával magyarázható, és még a legkifinomultabb metanyelv sem képes végleges megragadására, a törvényszerűségek fennakadnak a kivételek zátonyain, a szabályt megtorpedózza a szabálytalan, a stabilnak látszó grammatikai rendszer felrobban egyetlen metaforától.

       És most már mégsem szabadulhatok nagy tévedésemtől, képletbe kell írnom anyanyelvemet, be kell fejeznem a megfeleltetések és hozzárendelések teljes rendszerének a kidolgozását, függvényekre és változókra, determinánsokra és deriváltakra kell bontanom minden szószerkezetet, indexálnom kell minden idiómát, mátrixba írnom a grammatika megengedte összes lehetséges variációt.

       A cél az lenne, hogy végül ne létezzen, ne létezhessen olyan szöveg, amely ellentmond a kínnal felállított végső nagy egyenletnek. Hogy attól kezdve minden behelyettesíthetővé, kiszámíthatóvá váljon, és a nyelvi események ne legyenek egyebek megoldási gyököknél. Akkor hátradőlhetnék és várhatnám a Nobel-díjat. Ám ez a cél a hozzá vezető utak sokasodásával nemhogy közeledni nem látszik, hanem egyre inkább belevész a hamis alapfeltevés keltette homályba.

Hogyan keletkezett a Balaton?

2017.09.29. 14:05

balaton-keletkezese-mese.pngA Balaton keletkezése

Ez abban az időben történt, amikor az isten még a földön járt. Szent Péter, Szent József és Jézus együtt vándoroltak, koldus ruhában utaztak. Egyszer késő este egy nagyon gazdag faluhoz értek. Késő is volt, meg nagyon csúnya idő jött, dörgött, villámlott. Valami szállás után kellett nézni.

Bekopogtattak hát egyik házhoz, de kizavarták őket. Kopogtak a másiknál is, onnan kitessékelték őket. Az utolsó háznál már sírtak, de senki szállást nem adott nekik. „Ilyen meg amolyan csavargók, akik biztos, hogy lopnak, még talán tetűjük is van!” – hát nem engedték be őket, minden háznál elkergették őket.

A falu szélén, kicsinykét távolabb a falutól, lakott egy szegény ember. De olyan szegények voltak, hogy még kenyerük sem volt. Oda bementek, azok befogadták őket.

– Itt alhatnak, jó emberek, adunk mi szállást, de csak azon a priccsen, a deszkán. Nagyon restelljük magunkat, de még takarót sem tudunk adni, olyan szegények vagyunk.

– Ne restellje magát, bácsikám! Jó lesz nekünk így is. Megalszunk mi ott. Csak az a fontos, hogy ebben a csúf időben van hová behúzódni.

A szegény embernek volt egy csomó gyereke. Azok ott körül sírtak.

– Miért sírnak ezek a gyerekek?

– Ezek azért sírnak, mert nincs egy falat kenyerünk. Éhesek.

Hát az asszony tehéntrágyát sütött a gyerekeknek, hogy valamit ehessenek, éhen ne haljanak. Azokat a lepényeket összeszedte, betette a kemencébe. Amikor gondolta, hogy már megsült, szedi ki a kemencéből. De mi volt abban? Fehér kenyér, sült hús, pecsenye, bor, meg mindenféle. (A kenyér szebb volt, mint nálunk itt a boltban.)

Amikor az asszony mindent behozott, imádkozni kezdett, hogy a jóisten adta.

– Miért imádkozik, menyecske? – kérdezték tőle ezek a koldusok.

– Megköszöntem annak, aki adta. Jöjjenek maguk is, egyenek belőle! Vacsorázzanak velünk!

Az egész család jóllakott, meg elbeszélgettek. Közben a szegény asszony várandós volt, állapotos. Vacsora után kezdett rosszul lenni. A lámpát lehúzták. Meg is született a gyerek. Könnyen szült az asszony, egy szép nagy fia lett.

Közben a három vándor beszélgetni kezdett.

–Te József, mit rendeljünk ennek a gyereknek? Mi legyen a sorsa? – azt mondja.

– Gazdagabb legyen, mint bárki itt a faluban!

– Meddig éljen? – ezt meg Pétertől kérdezte.
 – Ameddig az isten akarja – mondta rá. Ez a család meg itt maradjon ebben a házban, de az olyan legyen, hogy a királynak se legyen különb ennél!

– A gazdag falu pedig süllyedjen el, – felelt rá Jézus – ámen.

Másnap reggel, amikor felkeltek, hát csak nézett a szegény ember családja. Csodálkoztak. Palotában ébredtek fel. A falu helyén meg nagy víz keletkezett, ez lett a Balaton. Úgy, hogy csak a templom tornya látszott ki egy kicsit a vízből.

________________________

  • Eperjessy Ernő gyűjtése
  • Kép: A Balaton keletkezése - Ferkovics József rajza
  • A commmunity.eu megszűnt archívumából

Bill Burnett és Dave Evans: Tervezd meg az életed - könyv - társadalom - kultúra

Útikalauz a formatervezett élet felé

tervezd-meg-eleted_1.jpg

Hidi Tünde könyvkritikája


Számtalan könyv, tévéműsor és változatos megnevezéseket magára aggató önjelölt segítő próbálja megmondani, hogyan kellene élnünk és milyen a jó élet. Aki pillanatnyilag teljesen elégedett a helyzetével s optimista a jövőjét illetően, nyilván nem fordul efféle segédletekhez és tanácsadókhoz. Viszont a fel-felbukkanó kétség, az elakadás vagy a kudarc, a változtatás vágya sokakat indít arra, hogy ne egyedül keresse a megoldásokat.  Hiszen tanácsot kérni nem szégyen.

Az ún. önsegítő és motivációs irodalom nem olyan régen még idegen ízű és kissé lenézett szegmense volt a könyvpiacnak. Nem győzött meg mindenkit azonnal, hogy ennek a témakörnek több évszázados múltja van tőlünk nyugatabbra, elsősorban angol nyelvterületen. Idővel aztán nálunk is divatba jött a motivációs irodalom, ezzel együtt viszont mindjárt fel is hígult: a nagy presztízsű nemzetközi és hazai sikerkönyvek mellett innen-onnan összeollózott, elcsépelt és semmitmondó bölcsességeket variáló, olcsó és színvonaltalan termékek borították el a könyvesboltok polcait.

design-elettervezes.jpgBill Burnett és Dave Evans könyve a Tervezd meg az életed nem az utóbbi, nyomulós-szájbarágós vonalat képviseli. A szerzők a Stanford Egyetem tanárai, talán ennyi is elég lehet, hogy elhiggyük, nem fecsegnek összevissza, és minden bizonnyal komoly elméleti fedezete van annak, amit olvasóiknak tanácsolnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindketten rendkívül sikeres formatervezők, akik egyebek mellett az Apple korszakalkotó fejlesztéseiben is részt vettek, még nagyobb bizalommal nyúlhatunk a könyvükért, ami nem kevesebbet ígér, mint, hogy megmondja nekünk a tutit: hogyan érhető el a jó élet.

Ha röviden és egyszerűsítve próbálnánk összefoglalni, milyen választ adnak szerzők a fentebbi kérdésre, valami ilyesmit mondhatnánk: a cél elérésének legfőbb feltétele a formatervezői gondolkodásmód (design thinking) elsajátítása. Eszerint a jó — vagyis értékes, kreatív és szórakoztató — élethez nagyfokú tudatosság, önismeret, kíváncsiság meg jó sok bizalom szükséges. Elsősorban abban kellene bíznunk, hogy mások is azt szeretnék, hogy valóra váltsuk az álmainkat, ezért feltétel nélkül segíteni fognak bennünket a tanácsaikkal és a rendelkezésükre álló eszközökkel.

Persze, a könyv ennél összetettebb szempontrendszerű módszertant ajánl a célul tűzött élet eléréséhez. Az írás címe épp azért az oktatási segédletek bevett formuláját használva az is lehetne: Hogyan tervezzük meg az életünket? Mert amiképp az esszéírást vagy a gyümölcsfák metszési technikáját, az élettervezést is el lehet sajátítani egy könyv és némi kísérletezés segítségével. Legalábbis Burnett és Evans szerint.

A pontos tervezéshez szükségesek bizonyos gondolkodási alapsémák, képességek, mentális állapotok. Ilyen a kíváncsiság, a tettvágy (cselekvés iránti elfogultság), az átértelmezés, a tudatosság, valamint a radikális együttműködés. A felsoroltakból mindjárt kitűnik, hogy a szerzők szerint a formatervezői gondolkodásmód nagyon is gyakorlatorientált: nem ajánlott hosszan lamentálni, mondjuk, pályamódosításkor, hasznosabb e helyett minél több kísérletet végezni, tesztelni a lehetőségeket és ún. prototípusokat készíteni. Cselekedj, ne csak gondolkodj, üzenik a szerzők. A cselekvés után viszont jöhet a töprengés, hiszen az eredményeket feltétlenül ki kell értékelni, mert csak a helyes következtetések fényében érdemes tovább lépni a folyamat következő szakaszába. Ez az állandó kísérletezés gyakran átértelmezéshez vezet, ami akár fordulópontot jelenthet a tervezésben: új információk merülhetnek fel, melyek miatt aztán változtatni kell az addigi álláspontokon. Burnett és Evans ennek fényében nem ígérik, hogy az, aki a könyvükben foglalt összes feladatot sikeresen elvégzi, hamar eljut az ideális megoldáshoz és az élete egyszer s mindenkorra révbe ér. Az élet ugyanis maga is folyamat, élmény, nincs végkifejlete, csak vége. Ennek megfelelően permanens tervezés szükséges ahhoz, hogy tudatosítsuk, hová tartunk, kivé szeretnénk válni. Ez az alaptézis s a belőle fakadó konzekvenciák pedig annak is hasznára lehetnek, akinek nincs kedve naplót vezetni vagy gondolati térképet készíteni. Habár a könyvben vázolt valamennyi feladat jelentősen tágíthatja az olvasó önismeretét, nyilván nem ez az egyetlen üdvözítő út a sikeres, jól formált élethez. Ami miatt mindenképp ajánlható a kreatív gyakorlatok végrehajtása, az empátia alapú közösségi szemlélet, amely legkésőbb a tervezés második felében szükségessé teszi támogatók és mentorok bevonását. Az életformálás közösségi erőfeszítés, a közös munka a formatervezői gondolkodásmód velejárója. A dizájnerek személyes tapasztalata szerint a zsenialitás túlnyomórészt a csapatok sajátossága, nem a magánzóké. A jó csapat nem egyszerűen egy lehetséges alternatíva, hanem az élettervezés nélkülözhetetlen közege.

S miközben a könyv szórakoztató és cseppet sem bonyolult feladatsorokat kínál, és tanulságos történeteket mesél tipikus életvezetési gondokkal küszködő egykori tanítványokról, egyúttal finoman leszámol néhány olyan közkeletű tévhittel, mint a szenvedélyre alapozott hivatásválasztás vagy az álláskeresés hagyományos módjainak hatékonysága.

A kötettel kapcsoltban felmerülő leggyakoribb kritika, hogy szemléletét erősen meghatározza, sőt leszűkíti az a társadalmi-politikai és kulturális közeg, melyben a szerzők szocializálódtak. Vagyis a tanácsok leginkább a fejlett demokráciában élő, gazdasági stabilitáshoz, toleráns és nyitott kulturális környezethez szokott olvasónak hasznosak, a kevésbé szerencsés helyzetűek számára inkább dühítő lehet a már-már szűk látókörű optimizmus és parttalan bizalom. Mivel a könyv a Stanford hallgatóinak készített órai jegyzetek és szemináriumok alapján íródott, nem meglepő, hogy az implicit ideális olvasó nem kelet-európai vagy közép-afrikai. Ennek ellenére a szöveg amerikaisága nem leküzdhetetlen akadálya a megértésnek, csupán afféle mályvacukros mellékíz a fanyarhoz szokott ízlés számára.

Lehet, hogy kizárólag a közvetlen stílus teszi, de az olvasónak könnyen olyan érzése támadhat, hogy ezeket a vitathatatlanul sikeres fickókat mindenekfelett a segítségnyújtás őszinte szándéka vitte rá, hogy megírják nemzetközi bestsellerüket. Több évtizedes oktatói munkájuk esszenciáját sűrítették az optimális terjedelmű és kellemes tipográfiájú kötetbe, amely szerint soha nincs késő az újratervezéshez, a jó élet pedig egyet jelent a gondosan megtervezett, okosan alakított élettel. Ehhez az igazán kreatív és izgalmas feladathoz nyújt kiváló támpontokat Bill Burnett és Dave Evans könyve.

Bill Burnett, Dave Evans. Tervezd meg az életed. Bookline, 2016. 257 o. 3999 Ft.

60 éves az Élet ÉS Irodalom

2017.05.29. 14:22

tisztelet az és-nek - godot galéria - kiállítás - megnyitó - hatvan éves az élet és irodalom

Az Élet és Irodalom című hetilap 2017-ben hatvan éves

Az évforduló alkalmából kerül sor a TISZTELET AZ ÉS-NEK című kiállításra, amelyet a laphoz kötődő képzőművészek munkáiból rendezett a szerkesztőség és a Godot Galéria. Megnyitó: 2017 június 7. szerda 18 óra / Fehér László: Az Örök ÉS-es:

feher-laszlo-elet-es-irodalom.jpg

A megnyitó műsorán közreműködik: Váncsa István | Grecsó Krisztián | Darvasi László | Dóra Attila szaxofon

Boldog születésnapot, Élet és Irodalom!

Váncsa István írja:

Az ÉS legelső számának első oldalán Ferenczy Béni egyik alkotása, az ötödiken Hincz Gyula rajza, a nyolcadikon Medgyessy Ferenc Táncosnője szerepelt, egyébként pedig a fejléc toldaléka szerint az Élet és Irodalomban nemcsak élet és irodalom, hanem „Színház, Művészet” is található. Mindamellett eleinte csak a kultúrpolitikai szándék volt tisztázott: elhitetni az olvasóval, hogy a forradalom leverése után a szellemi élet visszazökkent a normális kerékvágásba, de például a képanyag kiválogatásának szempontjait illetően bizonytalanság uralkodott. Nem túl sokáig. A szerkesztőség hamarosan ráébredt, hogy ebben a lapban fotónak nincs helye, a korabeli nyomdatechnika adottságaiból fakadóan pedig festménynek se nagyon, ide leginkább fekete-fehér grafika való, tusrajz, metszet, rézkarc, effélék. Később a magasnyomást ofszet váltotta fel, Nagy Lászlót Bán András, őt pedig Szikszai Károly, a lényeg azonban nem változott. Az ÉS az egyetlen olyan – viszonylag széles körben ismert – sajtótermék, amelyben az olvasó a kortárs magyar grafika legkiválóbb művelőinek munkáival találkozik, ez így megy immár hatvan esztendeje, és ha rajtunk múlik, így is marad.

A kiállító művészek:

Bada Dada Tibor
Fehér László
Fekete Szilvia
feLugossy László
Gaál József
Gerlóczy Sári
Haász István
El Kazovszkij
Kondor Béla
Kopasz Tamás
Kovács Péter
Könyv Kata
Nádler István
Šwierkiewicz Róbert
Szemethy Imre
Szikora Tamás
Szikszai Károly
Szotyory László
Szurcsik József
Szüts Miklós
Vásárhelyi Antal
Vojnich Erzsébet
el-kazovszkij_koteltancos-orangyallal.jpg
El Kazovszkij: Kötéltáncos őrangyallal

 

Továbbá a kiállításon látható Esterházy Péternek az ÉS 1. oldal című könyveihez írt kézírásos jegyzete. | A kiállítás kurátora Kozák Gábor.

Megtekinthető június 24-ig keddtől péntekig 9 és 14, szombaton 10 és 13 óra között.

Élet és Irodalom

60-eves-elet-irodalom_tisztelet-es-nek.jpg

Az Élet és Irodalom (röviden ÉS) című magyar irodalmi-közéleti hetilap 1957 óta jelenik meg. Ezen a néven 1923-ban már megjelent magyar folyóirat, jogfolytonosság azonban nincs a két orgánum között. Az ÉS olvasói elsősorban a nagyvárosi értelmiség köréből kerülnek ki, a lapot határozott politikai arculata, rendszerkritikus attitűdje különbözteti meg más irodalmi periodikáktól. Irodalomszemléletében a minőségelv mellett a kulturális progresszio és az olvasmányosság mellett egyaránt elkötelezett. 

Konkrétabban értékelve a lap politikai nézetét ma liberálisnak mondhatjuk: olyan szabadságeszmények mellett kötelezi el magát, mint az egyén szuverenitása az állammal szemben, a kisebbség, a másság, a szabadságjogok védelme, ide értve a szólásszabadságot és a sajtó szabadságát. A lap egyrészt irodalmi megfogalmazásban ad tudósítást a közélet fontos történéseiről, másrészt teret ad kortárs művészek írásainak első nyilvánosságra kerüléséhez, kritikáival pedig hírt ad a művészet számos területéről. Ízlés- és véleményformáló hatása - főleg értelmiségi körökben - jelentős.

Boldog születésnapot, Élet és Irodalom!

Kép és szöveg az ÉS Facebook oldaláról:

Az Élet és Irodalom első száma 1957. március 15-én jelent meg – kétheti irodalmi lapként indult, az 1956-os forradalom után megszüntetett Irodalmi Újság utódjaként. A lap főszerkesztője Bölöni György, felelős szerkesztője pedig Mesterházi Lajos lett. Az első szám 69 540 példányban jelent meg, többek között az 1957. évi Kossuth-díjasok: Németh László, Heltai Jenő, Fodor József és Szabó Lőrinc írásaival.

1957-elso-elet-es-irodalom.jpg

 

TISZTELET AZ ÉS-NEK - GODOT GALÉRIA - program ajánló - esemény budapest - kulturális hír - kortárs magyar irodalom - sajtó - kortárs magyar képzőművészet - kiállítás

A Múlt és Jövő hírlevele az Auschwitz-tekercs ügyében

Kedves barátaink, olvasóink! 

Nemrégiben jelentettük meg s hirdettük meg ezen a bizony szamizdat rádiuszú kis fórumon Zalman Gradowski Auschwitz-tekercs, A pokol szívében című – nem könyvét, hanem az írása és megtalálása körülményeire is tekintettel – evangéliumát. Kiadványunkhoz Heller Ágnes írt ajánló – olvasásra, elsajátításra biztató – sorokat, amelyek mind a könyv tartalma szempontjából, mind az ajánlás írója oldaláról nem tekinthetők hagyományos reklámszövegnek.

Mint az alább bemutatott dokumentumból is kitetszik, sem az állam, sem más szervezet (beleértve manifeszt zsidó szervezeteket) által nem támogatott könyv formájában alakoskodó evangéliumnak a természetes közönséghez eljuttatása érdekében a legilletékesebbhez fordultunk. Ahonnan a felelős, elemző értékelést meg is kaptuk, amit itt osztunk meg veletek. Egyrészt történelmi felelősségünk okán – hiszen az is történelem, hogyan, milyen ún. narratívák mentén jegecesedik ki az ún. „kollektív emlékezet”. Amely a mi időnkben, a mi munkánk révén zajlik, s ami hamarosan szintén történelemmé hűl ki. Ennek fontos hírvivője, s majd egyszer: nyoma az itt keletkezett dokumentum.

A Magvető kiadásában rövidesen megjelenik (már előrendelhető) Király István naplója A Kádár-kor Isteni Színjátéka alcím alatt. A szocializmus iránt elkötelezett, Aczél György tanácsadójaként is működött jelentős magyar teoretikus irodalomtörténész, kritikus 1956–1989 között vezetett naplója a kortársak, tanítványok és barátok tanúsága szerint egy betegségét derűvel és méltósággal viselő nagy személyiség vallomása. || Nevére érdemes a Google keresőben adódó weboldalakra is rákattintani, az első helyen mindjárt a Wikipédia kínál információkat.

Király István: Napló 1956–1989

A Kádár-kor Isteni Színjátéka


Király István: Napló 1956–1989Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást, miközben Aczél György tanácsadójaként is tevékenykedett.
Lányai egy lakásfelújítás során füzetekre bukkantak – apjuk 1956 és 1989 között vezetett naplójára, amelynek lapjain nemcsak a kor kultúrpolitikai vitái bomlanak ki előttünk, de egy önmagával küszködő, önmaga állandó megújítására törekvő emberről is izgalmas portrét kapunk. A naplót fényképekkel gazdagon illusztrálva, magyarázó jegyzetekkel, annotált névmutatóval adjuk közre.
Tervezett megjelenés: 2017. április | Tervezett oldalszám: 1080 oldal | Méret: 124 x 197 mm | Kötés: Keménytábla védőborítóval | Tervezett ár: 9990 Ft | ISBN: 978 963 14 3512 2

Király István (1921–1989)


király istván google első helyIrodalomtörténész, 1921. július 15-én született Ragály községben.

A Sárospataki Református Gimnázium (1931–1939) elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, s egyúttal az Eötvös Collegium növendéke (1939–1944).

A diploma megszerzése után Debrecenben középiskolai tanárként, illetve 1945-től két éven át az Országos Köznevelési Tanács titkáraként tevékenykedik. 1947–1948-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, majd – a legendás intézmény felszámolásáig – az Eötvös Collegium tanára. 1949-ben az ELTE irodalomtörténeti tanszékére kerül docensi beosztásba – egyidejűleg a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa. A forradalom után rövid ideig Szegeden tanszékvezető (1957–1959), majd 1960-ban visszakerül az ELTE-re, s onnantól 1988-as visszavonulásáig a XX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék egyetemi tanáraként, majd tanszékvezetőjeként működik.

Már első monográfiájáért (Mikszáth Kálmán, 1952) Kossuth-díjjal tüntetik ki (1953). Figyelme az 1950-es évek végén Ady Endre költészete felé fordul – s a modern magyar költészet úttörőjével kapcsolatos értelmezői vízióját négy vaskos kötetbe tömörítve adja közre (Ady Endre I–II, 1970; Intés az őrzőkhöz I–II, 1982). Pályája utolsó szakaszában ifjúkora meghatározó olvasmányélményeit, Szabó Dezső és Kosztolányi műveit olvassa újra (Útkeresések, 1989; Kosztolányi: Vita és vallomás, 1986), miközben kultúrpolitikai cikkeit, előadásait, fiatalkori irodalomkritikáit gyűjteményes kötetek sorában adja közre (Hazafiság és forradalmiság, 1974; Irodalom és társadalom, 1976; Kultúra és politika, 1987).

Irodalomtudósi és pedagógusi teljesítménye mellett Király szerkesztői tevékenysége is kiemelkedő. 1949–1950, majd 1953–1956 közt a Csillag, 1962–1963 között a Kortárs, 1975–1989 között a Szovjet Irodalom című folyóiratot szerkeszti; 1967-től a Magyar életrajzi lexikon szakszerkesztője, 1970-től haláláig a Világirodalmi lexikon főszerkesztője.

Páratlanul gazdag és változatos kulturális munkája mellett 1975–1985 között Király a XI. kerület országgyűlési képviseletét is vállalja.

1956–1989 között vezetett naplója, valamint a kortársak, tanítványok és barátok tanúsága szerint derűvel és méltósággal viselt betegség után, 1989. október 19-én hunyt el Budapesten.

A szövegbe ágyazott fotó a Magvető kiadó hírlevelével érkezett és a Google keresőben is fellelhető. A felvétel a család tulajdona.