A Múlt és Jövő hírlevele az Auschwitz-tekercs ügyében

Kedves barátaink, olvasóink! 

Nemrégiben jelentettük meg s hirdettük meg ezen a bizony szamizdat rádiuszú kis fórumon Zalman Gradowski Auschwitz-tekercs, A pokol szívében című – nem könyvét, hanem az írása és megtalálása körülményeire is tekintettel – evangéliumát. Kiadványunkhoz Heller Ágnes írt ajánló – olvasásra, elsajátításra biztató – sorokat, amelyek mind a könyv tartalma szempontjából, mind az ajánlás írója oldaláról nem tekinthetők hagyományos reklámszövegnek.

Mint az alább bemutatott dokumentumból is kitetszik, sem az állam, sem más szervezet (beleértve manifeszt zsidó szervezeteket) által nem támogatott könyv formájában alakoskodó evangéliumnak a természetes közönséghez eljuttatása érdekében a legilletékesebbhez fordultunk. Ahonnan a felelős, elemző értékelést meg is kaptuk, amit itt osztunk meg veletek. Egyrészt történelmi felelősségünk okán – hiszen az is történelem, hogyan, milyen ún. narratívák mentén jegecesedik ki az ún. „kollektív emlékezet”. Amely a mi időnkben, a mi munkánk révén zajlik, s ami hamarosan szintén történelemmé hűl ki. Ennek fontos hírvivője, s majd egyszer: nyoma az itt keletkezett dokumentum.

A Magvető kiadásában rövidesen megjelenik (már előrendelhető) Király István naplója A Kádár-kor Isteni Színjátéka alcím alatt. A szocializmus iránt elkötelezett, Aczél György tanácsadójaként is működött jelentős magyar teoretikus irodalomtörténész, kritikus 1956–1989 között vezetett naplója a kortársak, tanítványok és barátok tanúsága szerint egy betegségét derűvel és méltósággal viselő nagy személyiség vallomása. || Nevére érdemes a Google keresőben adódó weboldalakra is rákattintani, az első helyen mindjárt a Wikipédia kínál információkat.

Király István: Napló 1956–1989

A Kádár-kor Isteni Színjátéka


Király István: Napló 1956–1989Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást, miközben Aczél György tanácsadójaként is tevékenykedett.
Lányai egy lakásfelújítás során füzetekre bukkantak – apjuk 1956 és 1989 között vezetett naplójára, amelynek lapjain nemcsak a kor kultúrpolitikai vitái bomlanak ki előttünk, de egy önmagával küszködő, önmaga állandó megújítására törekvő emberről is izgalmas portrét kapunk. A naplót fényképekkel gazdagon illusztrálva, magyarázó jegyzetekkel, annotált névmutatóval adjuk közre.
Tervezett megjelenés: 2017. április | Tervezett oldalszám: 1080 oldal | Méret: 124 x 197 mm | Kötés: Keménytábla védőborítóval | Tervezett ár: 9990 Ft | ISBN: 978 963 14 3512 2

Király István (1921–1989)


király istván google első helyIrodalomtörténész, 1921. július 15-én született Ragály községben.

A Sárospataki Református Gimnázium (1931–1939) elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, s egyúttal az Eötvös Collegium növendéke (1939–1944).

A diploma megszerzése után Debrecenben középiskolai tanárként, illetve 1945-től két éven át az Országos Köznevelési Tanács titkáraként tevékenykedik. 1947–1948-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, majd – a legendás intézmény felszámolásáig – az Eötvös Collegium tanára. 1949-ben az ELTE irodalomtörténeti tanszékére kerül docensi beosztásba – egyidejűleg a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa. A forradalom után rövid ideig Szegeden tanszékvezető (1957–1959), majd 1960-ban visszakerül az ELTE-re, s onnantól 1988-as visszavonulásáig a XX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék egyetemi tanáraként, majd tanszékvezetőjeként működik.

Már első monográfiájáért (Mikszáth Kálmán, 1952) Kossuth-díjjal tüntetik ki (1953). Figyelme az 1950-es évek végén Ady Endre költészete felé fordul – s a modern magyar költészet úttörőjével kapcsolatos értelmezői vízióját négy vaskos kötetbe tömörítve adja közre (Ady Endre I–II, 1970; Intés az őrzőkhöz I–II, 1982). Pályája utolsó szakaszában ifjúkora meghatározó olvasmányélményeit, Szabó Dezső és Kosztolányi műveit olvassa újra (Útkeresések, 1989; Kosztolányi: Vita és vallomás, 1986), miközben kultúrpolitikai cikkeit, előadásait, fiatalkori irodalomkritikáit gyűjteményes kötetek sorában adja közre (Hazafiság és forradalmiság, 1974; Irodalom és társadalom, 1976; Kultúra és politika, 1987).

Irodalomtudósi és pedagógusi teljesítménye mellett Király szerkesztői tevékenysége is kiemelkedő. 1949–1950, majd 1953–1956 közt a Csillag, 1962–1963 között a Kortárs, 1975–1989 között a Szovjet Irodalom című folyóiratot szerkeszti; 1967-től a Magyar életrajzi lexikon szakszerkesztője, 1970-től haláláig a Világirodalmi lexikon főszerkesztője.

Páratlanul gazdag és változatos kulturális munkája mellett 1975–1985 között Király a XI. kerület országgyűlési képviseletét is vállalja.

1956–1989 között vezetett naplója, valamint a kortársak, tanítványok és barátok tanúsága szerint derűvel és méltósággal viselt betegség után, 1989. október 19-én hunyt el Budapesten.

A szövegbe ágyazott fotó a Magvető kiadó hírlevelével érkezett és a Google keresőben is fellelhető. A felvétel a család tulajdona.