1986-os vers. Párszor rá osztottam a „húzós vers” szerepét akkor, amikor már a szocialista tematikát nem vették véresen komolyan a Kárpáti Kiadóban, s nem feltétlenül várták el, hogy forradalmi vagy békeverssel kezdődjön egy kötet vagy összeállítás, de a pozitív jövőbe tekintést még igencsak kívánatosnak tartották. Hogy ez a vers nem is annyira pozitív, az kevésbé tűnt fel, lendülete és jövő-intonációja elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy antológiaközlésekben és kötetben verseim élére kerüljön. Ezzel kezdődik 1990-ben megjelent (de kéziratként 1988-ban leadott) könyvem, a Sorsomhoz szegezve is. Ennek érdekessége, hogy gyakorlatilag utolsó olyan könyvem, amely tőlem független kárpátaljai kiadónál jelent meg. A következő húsz évben itthoni kiadóra nem bíztam kéziratot (hacsak nem én magam voltam ez a kiadó). Ez most azért érdekes, mert két évtized után újra szóba álltam a Kárpáti Kiadóval... De lássuk a 86-os opuszt.

Balla D. Károly

Kék zuhogás

 

A lassú évek múltán féktelen
iramban hull alá a kék jelen
és hull és hull és beborít
dőlt kalászból hull a hit
mely mégis éltet ad és születést
és kódolt éltet felbarázdált
föld-agyakba belevés

hát hullj, idő, mozgás-szabottan
érezlek ősszel, gesztenye ha koppan
vagy ha bőszen serken kinn a kikerics
és áthatsz minden éjjel, ha semmi sincs
mi vágyat olt e dús tavaszban

hát hullj, idő, zuhanj reám
boríts el kékkel éj-ruhám
adj rám talárt és bölcs palástot
és én, ki eddig vásott
kölked voltam, láthatom
nemes teherrel vállamon
hogy mit jelent a kék jelen
ha rámhull súlyos éjjelen
mert éltem ez, és buzgón, zuhogón
hullik át az ezredfordulón.